|
Meseolvasás A mese varázsa...
...Emlékszel gyermekkorod esti meséire, amikor az ..."egyszer volt hol nem volt"...képzelet szárnyán elindultál a mese világába? ...még ESTE NYOLC ÓRA SEM VOLT, és már ágyban voltunk, és vártuk a CSODÁT, melyet elénk tár a mese világa!...Ez az érzés generációról-generációra szál rá, ha tovább visszük, ha mesélünk gyermekinknek, déd,- ükunokáinknak...Ezt az átélt érzést vittem tovább én is a gyermekeim nevelésében is, akik a mai napig említik a "végeláthatatlan" történeteket, melyeket napokon keresztül bejártunk, bogozva a szövevényes szálakat! Tudod, hogy ebben mi volt a különös? Ez a mese a miénk volt, mert magunk szőttük, fontuk...mi éltük át a saját képzeletünkkel, mi dolgoztuk fel az események okozta pozitív és negatív élményeket...és a végén a jó mindig elnyerte a megérdemelt jutalmát, a gonosz pedig mindig pórul járt...és a MAI NAPIG EMLEGETJÜK, mert örökre ott maradt a memóriánkban, megőriztük gondolatainkban és lelkületünkben...ettől lettünk lelkiekben és érzelmekben gazdag!
Vajon mi a helyzet napjainkban a meseolvasással?
...Sokan mondják a szülők közül, hogy minek a meseolvasás, hiszen ott van a televízióban a sok mesecsatorna, ezért azt nézhet a gyermek, amit csak akar! Vannak ilyen vélemények is: ..."a meseolvasás ma már nem érdekli a gyermekeket, hiszen bőven válogathat az Interneten és a kedvére tetszőt nézheti meg."...stb.
Akik ezt a véleményt képviselik, azok nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy a mese milyen fontos szerepet tölt be a gyermekek képzeletének fejlődésében, és hogy mit is jelent ez a nyugodt, békés éjszakai pihenésben...
A mese világa, a meseolvasás, legyen az bármilyen mediatizált világ is, mindig MESE MARAD A GYERMEK SZÁMÁRA!
Ha a gyermek a mesét hallgatja a saját képzeleti világán keresztül éli át az eseményeket, de ha a média által közvetített mesét nézi meg, akkor a képi világ készen kapott információit kell megélnie, ahol nem kell gondolkodni tovább a történeteken, hiszen azt már megtették helyette! És mi marad utána? Feldolgozatlan élménytartalom, hiszen nincs kivel megbeszélnie a történteket, nincs kinek feltennie a kérdéseket, ha bármit nem értene... Ezzel az élménytartalommal fekszik le, és igyekszik elaludni.....közben megjelennek a félelmei, melyekkel nem mit kezdeni...ÉS EZ A FÉLELEM MINDEN NAP ÚJRA és ÚJRA MEGJELENIK, generalizálódik...mely élménytartalom, ha feldolgozatlan marad, valamilyen formában mindig gondot fog okozni a személyiség számára. Lehet, hogy csak később, talán 10 év múlva fog megjelenni, pl. pszichoszomatikus megbetegedés formájában.
Miért is fontos meseolvasás a gyermeki tudat számára?
...A gyermek a mesét kettős tudattal fogadja be, melyet az átélés kettőssége ad. Tudják, hogy a szobába lévő szőnyeg nem repül, a maci nem fog megszólalni, s ő semmilyen varázsszóra nem fog tündérré változni, mégis a saját képzeletükkel beleélik magukat a történesbe, és amikor csak akarnak visszaléphetnek a valóságba. A mese a vágyak teljesülésének a világa. Itt mindennek és mindenkinek varázshatalma van. A gyermek ebben látja legtöbbször álmai megvalósulását és átéli érzelmeinek igazolását is, hiszen a mesének hőse Ő maga, aki a mese szárnyán való utazással örömet, boldogságot él át, miközben megküzd saját átélt érzelmeivel, melyek letisztult erkölcsi tartalmakban rögzülnek a személyiségében, ezáltal elősegítik szocializálódási folyamatait.
A mese igazi szeretete, a mese beállítottság kb. 8-9 éves korig tart. Ettől kezdve már intenzív lesz a valóságra való törekvési vágya, ezért a képzelete is csak hitelesnek vélt valóságegységekkel dolgozik. Amikor a gyermek már saját maga olvassa a meséit, továbbra is a vágyteljesítése dominálja olvasási törekvéseit. A hősbe szerepébe való beleélés párosul a már átélt élménytartalmakkal, tapasztalatokkal, melyet értelmi képességei segítségével a valóságos lehetőségekbe igyekszik megjeleníteni. Ezzel a kettős tudata is átalakul: a csodás és a valóságos kettőssége helyet a lehetséges és a valóságos kettőssége jelenik meg.
A gyermekeknek 10-12 éves korukban már vannak kedvelt hőseik, akiknek történeteit, kalandos útjait nagy átéléssel követik. Nem mindegy azonban, hogy ezt a mese- és kalandregények olvasásán keresztül élték meg, vagy a média által közvetített és készen kapott információk segítségével kapták meg. Ezek a saját érzelmük, gondolati világuk által átélt érzelmek kínálják majd a gyermeki személyiség számára a konfliktusmentes ideálokat.
Te mit gondolsz erről? Vannak esetleg élményeid? Kérlek, hogy oszd meg velünk!
|